2016. március 28., hétfő

Fekete lyukak – Az Univerzum megsemmisítői


Amikor először eljutottak hozzánk a gravitációs hullámok észleléséről szóló híradások, azonnal billentyűzetet szerettünk volna ragadni, hogy mi is beszámoljunk erről a hihetetlen volumenű felfedezésről. Aztán vettünk egy mély levegőt...

Ez a felület nem hírportál, nem a legfrissebb híreket osztjuk meg veletek. (Habár néha azok apropóján születnek a blogbejegyzéseink.) Ez a Medvetalpblog, ahol a hétköznapi csodákra szeretnénk ráirányítani a figyelmeteket. Ezért tárgyaljuk most ki a gravitációs hullámokat, a fekete lyukakat a lelassuló időt, vagyis mindent egyszerre, amúgy Medvetalpas kérdezz-felelek formában.

 

Mindenki azt mondja, hogy gravitációs hullámok így meg úgy. Hogy örüljek, hogy most élek, és tanúja lehetek ennek az áttörésnek. Miért ilyen nagy cucc ez a gravitációs hullám?


Nem az. J A gravitációs hullámokról már régóta tudtuk, hogy vannak, de sosem sikerült kimutatnunk, hogy léteznek. Egészen mostanáig. Nem fedeztünk fel semmi új hullámot, viszont van egy új eszközünk, amivel ki tudjuk mutatni, ha egy ilyen hullám elért minket. Kicsit olyan, mintha abban a korban születtél volna, amikor felfedeztük a teleszkópot.

Forrás speechdudes.wordpress.com

De mik ezek a gravitációs hullámok? A gravitáció folyamatos, engem mindig a föld felé vonz és megakadályozza, hogy a kalap lerepüljön a texasi cowboyok fejéről. Ki hallott már olyat, hogy hullámzik?


Felejtsd el a gravitációt! Az egy egyszerű szó, amivel el tudjuk magyarázni, már igen kicsi korukban az ifjonc fizikusoknak, miért történnek a fent említett dolgok. Nem létezik gravitáció. Olyan viszont létezik, hogy minden egyes tárgy, melynek tömege van, meggörbíti maga körül a teret.

Én is?


Te is! Csak ez olyan kicsi méretű, hogy nem érzékeled. Ahhoz, hogy ténylegesen észleld, egy nagyon-nagyon masszív testre van szükséged, mint például a Föld. A bolygónk meggörbíti maga körül a teret, minden maga felé hajlik. Te a felszínen állsz, itt a térgörbület (avagy a gravitációs erő) már teljes hatást fejt ki, ezért vonz maga felé. A Hold viszont már messzebb van, ő nem jön egyenesen felénk, ő halad szépen egyenesen.

Forrás: nasa.gov

Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de a Hold kering. Körülöttünk kering.


A Hold egyenesen akar haladni a Föld körül. Ahogy a Föld is a Nap körül, csak számukra az egyenes körré görbül, mert bizony ezt teszi egy masszív test térgörbítő, avagy gravitációs ereje. A Tejútrendszer közepén lévő Sagittarius A* nevű fekete lyuk az egész galaxist tartja kör alakú pályán.

Oké, ha már a blogbejegyzésed a fekete lyukakról szól, végre rátértünk erre. Szóval a masszív testek meggörbítik maguk körül a teret, az igazán masszív testek, vagyis a fekete lyukak, meg néha hullámokat keltenek?


Gravitációs hullámokat bármi és bárki kelthet. Kezdj el körbe-körbe táncolni valakivel egy lakodalmi lagzin és ti is ilyeneket fogtok kelteni. Én pedig egy nagyon apró (de tényleg-tényleg nagyon apró), egy helyben lebegő porszemcsén vagyok és azt veszem észre, hogy a tér hirtelen meggörbült, ahogy te kerültél hozzám közelebb, utána megnyúlt, ahogy épp nem volt senki a közelemben, aztán megint meggörbült, amint épp a táncpartnered ért a közelembe.

Pontosan ez történt most is. Két fekete lyuk (vagyis igazán, igazán masszív test) kezdett el egymás körül keringeni a végén már szinte fénysebességgel, ekkor tudtuk érzékelni az általuk keltett gravitációs hullámokat, más szóval, ahogy a tér hirtelen megnyúlt és visszaállt.

Ezt hogy kell igazából elképzelni? Én is megnyúltam és visszarendeződtem egy pillanat leforgása alatt?


Te is, az asztalod is, a széked is, a levegő és a Föld is. Minden. De nagyon nagyon parányi mértékben.

Az egyetlen, amivel ki tudtuk mutatni, hogy a fény a LIGO laborban két pont között a pillanat erejéig kicsivel nagyobb utat tett meg. Így érzékeltünk először gravitációs hullámokat és fekete lyukakat közvetlenül. Vagyis, most már van egy új eszközünk arra, hogy a világegyetemet tanulmányozzuk. Eddig csak nagyon erősen megalapozott sejtelmeink voltak.


Micsoda?! A gravitációs hullámokat talán, de a fekete lyukakat már évtizedek óta tényként kezelték a tudósok.


Hát ez az. Matematikailag kimutattuk, hogy léteznek, tudtuk, hogy alakulnak ki és nagyon-nagyon nehéz helyzet lett volna, ha egyszer valaki megállapítja, hogy még sincsenek fekete lyukak, mert egy csomó minden indirekt módon utalt rájuk. Most már észleltük is őket. Ez pedig nem volt könnyű, mert a fekete lyuk közeléből még a fény sem szökik el.

Ezen is gondolkodtam. Ha van egy olyan pont a fekete lyuk közelében, ahonnan a fény nem jut ki, de van olyan pont is, elég távol tőle, ahonnan még kijut, akkor létezhet, hogy valahol a fény pont a fekete lyuk körül kering, mint a Hold körülöttünk?


Remek kérdés! (Pacsi, magamnak J) A válasz erre határozottan igen... és itt kezdődnek igazán a furcsaságok. Nézz körül most a szobádban! Ajtó, fal, ágy, papucs az asztalodon. Mindezt azért látod, mert a lámpa, vagy a Nap fénye róluk visszatükröződve a szemedbe juttatja ezeket az információkat, hogy: Igen, a papucsom tényleg az asztalon van. Mi a fenét keres ott?

Viszont, ha a fény meggörbülne, épp úgy mint a Hold pályája a Föld körül, (mondjuk, mint a fekete lyuk közelében), te azt látnád, hogy látod magad hátulról. Hovatovább, épp a tarkódat bámulod. Hihetetlen, de igaz. A hátadat megvilágító fény tesz egy kört a lyuk körül és a szemedbe jut.

Forrás: sciencenews.com

Durva! Egyébként mi történne, ha belezuhannék egy fekete lyukba?


Egyrészről ez számodra igen kellemetlenül végződne, mivel a fekete lyuk hihetetlen gravitációs ereje ahogy közelebb érsz hozzá, egyre vadabbul húzna maga felé. De nem ám akárhogy! A gravitációs erő milliméterről milliméterre nő. Szóval, ha lábbal előre zuhansz, a lábadra ható gravitációs erő sokkal nagyobb lesz mint a fejedre ható, ergo szó szerint megnyúlsz. Ezt hívja a fizika spagettizálódásnak, ami igen találó, tekintve, hogy egész tested olyan lesz, mint ez a fajta neves tészta.

Tegyük föl, hogy ezt túléled. És aztán mit tapasztalsz? Nos, ezután leszel a világ első időutazója! Mégpedig elképesztő sebességgel fogsz utazni a jövőbe!


Komolyan? Előre tudok utazni a jövőbe?


Forrás: wikipedia.org
Megbeszéltük, hogy a tér görbül. Az idő, meg mint tudjuk, egy extra dimenzió. Magasság, szélesség, hosszúság és idő. Ebből a négyből háromra befolyást gyakorol a gravitációs erő (azaz egy masszív test által kifejtett hatás). Albert Einstein egyik - ha nem a legnagyobb- eredménye, hogy rájött, az idő is bizony igen hatékonyan befolyásolható eme hatás által. Minél jobban görbül a tér, szóval minél jobban érvényesül a gravitációs erő, annál lassabban telik az idő.

És ezt bizony már be is bizonyították.

Többek között  Joseph C. Hafele és  Richard E. Keating rendkívül pontos atomórákat helyeztek el repülőgépek fedélzetén. (Atomórák = Felejtsd el a másodperceket! Helló, billiomod másodpercek! ) Azt látták, hogy a repülőgépen lévő atomórák siettek a Föld felszíniekhez képest, holott azelőtt tökéletes szinkronban voltak. Szóval, bármennyire is fura ezt most leírni: A lábfejed jelenleg tested legfiatalabb része. J Egyszerűen azért, mert ott lent egy nagyon nagyon nagyon kicsivel lassabban múlik az idő.

Mi történik ha egy fekete lyukba zuhansz? Nos, ott a gravitációs erő annyira erős, hogy már számodra is észrevehetően lelassul az idő.


De király! Mi történne?


Mondjuk zuhansz lefelé, legjobb barátod meg távcsövön keresztül tehetetlenül figyel. (Hidd el, megpróbálna megmenteni, ha tudna, mert a fekete lyuk NEM JÓ dolog.) Ha te visszanéznél a zuhanásod közben a barátodra, azt látnád, ahogy közeledsz a fekete lyuk felé, ő egyre inkább felgyorsul. Néz egy kicsit téged a teleszkópján, rémülten rád pillant, elmegy aludni, fölkel, néz a teleszkópján. Számodra úgy tűnik, mintha egy nagyon gyorsan felpörgetett filmet néznél. Ellentétben, ő azt látná, hogy te nagyon nagyon lassan mozogsz. És neki lesz igaza! Nem ő gyorsult fel, te lassultál le a fekete lyuk hihetetlen gravitációs ereje okán.
 
Forrás: pics-about-space.com

Ezután elnyel a fekete lyuk és én meg eltűnök. Hová leszek? Örökre eltűnök?


Nos... most jön a gond. Nem tudjuk biztosan. Anaximandrosz, görög filozófusnak tulajdonítják a híres mondást, melyet számtalanszor megerősítettek fizikusi körökben, hogy az anyag nem vesz el, csak átalakul. Mint például a kedvenc posztered a szobád falán. Nagyon mérges vagy, el akarod pusztítani. (Az most mindegy, hogy miért. Mert kikapott a kedvenc csapatod, mert feloszlott a bandád, mert férjhez ment a kedvenc énekesnőd –mármint, más férje lett, nem a tiéd J. ) Mit teszel?

Összetéped? Nos egy jó ragasztóval újra lehet tákolni seperc alatt. Esetleg elégeted? A papír, mint olyan, megszűnik létezni, de az atomok, amik a posztert poszterré tették, megmaradnak. Néhol a levegőben keringve, néhol hamu formájában, de egy jó molekuláris varázsló össze tudná rakni. A lényeg az, hogy bármilyen fondorlatot eszelnél ki, a poszter „alapelemei” ugyanúgy ott lennének, maximum csak egy kicsit megváltozott állapotukban. Ez az igazság, akár az űr leghidegebb mélységeit, akár a csillagok legforróbb belsőit figyeled ugyanúgy helytáll és ez alól nem szabad, hogy kivétel legyen.

Nem szabadNA, hogy kivétel legyen. És akármilyen furcsa is, legjobb tudásunk szerint, ha egy anyag (a fizikusok ezt hívják információnak), bekerül a fekete lyukba (aszteroida, csillagpor, te magad), az az információ onnantól kezdve atomi szinten NINCS.

Banyek! De jó, hogy ilyen távol vannak ezek a fekete lyukak. Hé, de várj! Azt írtad a cikk elején, hogy minden nap állítunk elő fekete lyukakat itt a Földön. Igaz ez?


Minden nap, sok millió fekete lyukat a svájci CERN labor részecskegyorsítójában, és a tudósok versenyeznek, hogy ki tud tovább fenntartani egy ilyen szörnyeteget.

Ezek megőrültek! Elég egyetlen fekete lyuk és a bolygónk egésze elnyelődik. Az egész világunk sorsával játszanak. Ajánlom, hogy vagy nagyon jó okuk, vagy erős őrangyaluk legyen.


Érdekes, de mindkettő. Bár az őrangyalokat mindig hatalmas szárnyas jelenéseknek képzeltem el, hatalmas karddal. A mi őrangyalunk pedig egy olyan fizikus, aki nem tud sem állni, sem írni, de még beszélni sem segítség nélkül. Viszont gondolkozni azt nagyon tud! 
Stephen Hawking  Forrás: phys.org

Stephen Hawkingról van szó.

Még az 1970-es években Hawking professzor matematikai képletek segítségével levezette, hogy a fekete lyukak nem csak anyagot nyelnek el, hanem ki is sugároznak, ezáltal veszítenek a tömegükből. Az olyan apró fekete lyukak, mint amik a CERN-ben keletkeznek, pillanatok alatt elenyésznek, tömegüket mind kisugározzák magukból egy olyan sugárzás formájában, amit ma Hawking-sugárzás néven ismerünk.

Hűha, ez agyrobbantóan sok információ volt de érdekes. Köszi!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése