2016. március 4., péntek

Extrém program kell? Mutatunk egyet!


Egy héttel ezelőtt azzal zártuk aznapi, hétvégi programajánlós bejegyzésünket, hogy aki ennél is extrémebb dologra vágyik, annak is mutatunk hamarosan valamit. És hogy mi lenne ez a valami? Hát békamentés, az ország különböző pontjain!

A békáknak ugyanis van egy ilyen fura szokása, hogy amint elmúlnak a téli fagyok, és éppen az idő is kicsit csapadékosabb, akkor megindulnak a legközelebbi természetes vízhez, peterakás végett. Ilyentájt ugyanis kimondottan vízhez kötött az életmódjuk. És ezen szokásukban az sem zavarja meg őket, ha az amúgy megszokott élőhelyük és a szaporodásra kiválasztott vízfelület között épp egy forgalmas közút húzódik.

A problémát pedig éppen a forgalmas közút jelenti, avagy a békák hiányos KRESZ-ismerete, évtizedes megfigyelések alapján elmondható ugyanis, hogy a kétéltűek az átkelést megelőzően nem szoktak figyelmesen balra, majd jobbra nézni, s megvárni a pillanatot, mikor szabad az út. Tovább tetőzi a problémát átkelési sebességük, az talán még egy banyatankot ráncigáló nyugdíjasnál is rosszabb értékeket mutat.

És hogy a békák ne legyenek naspolyaként laposra taposva, valamit tennünk kell. Ezt ismerték fel évtizedekkel ezelőtt a természetvédők, s a természeti katasztrófa megelőzése érdekében hálókat feszítettek ki az utak mellé, mely áthatolhatatlan akadályt jelent a kétéltűek számára. Majd jöhet a vödörbe gyűjtés, s az úton átszállítás, kipakolás, s innentől folyhat minden tovább, a természet akarata szerint.

Börzsönyi békamentés (Fotó - nyitókép is: MTI, Komka Péter)

Amint azt említettük, a tavaszi békavándorlás összefüggésben van a környezet felmelegedésével, így érthető módon az ország délebbi pontjain hamarabb kezdődnek a békamentő akciók. A baranyai Sikondán például már hetekkel ezelőtt beizzították magukat a természetvédők. A Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) Igazgatóság civil természetvédelmi egyesületekkel együttműködve 2003 óta végez békamentést a 66-os főútról Sikonda felé vezető útszakaszon. 800 méter hosszúságban kifeszítve egy fél méter magasságú hálót.

Elsőként az erdei békák, majd a barna varangyok, végül pedig a zöld varangyok indulnak útnak, időjárástól függően naponta 10 és 100 közé tehető az érkező állatok száma. Az állatokat a nemzeti park munkatársai és önkéntesek összegyűjtik, és a tavak partjához viszik őket.

Még bővebb információt ezen az oldalon lehet erről az egész mentőakcióról olvasni. Itt egyébként kiderül az is, hogy pontosan milyen feladata van egy önkéntesnek, s miért nem mindegy hogyan csináljuk. Könyvelni kell például fajok szerint a megmentett kétéltűek számát, s idejét. Egy vödörbe csak egy fajta békát szabad tenni. Gondoltátok volna, hogy az "egyes fajok testnedvei a másik fajra nézve végzetesek lehetnek, mivel a bőrlégzést gátolhatják"? Vagy például a mentett békákat nem szabad egy kupacban hagyni, mivel a rohamozó hímek meg is fojthatják a nőstényeket?

A békák a Börzsöny erdeiből igyekeznek az Ipoly árterére (Fotó: MTI, Komka Péter)

A békák egyébként nem éppen a legszebb időben szeretnek vonulni, legaktívabbak az enyhe, esős éjszakákon. Hideg időszakban inkább ismét visszaássák magukat az avarba, a föld alá; ilyenkor naponta csak egyszer ellenőrzik a hálókat. A mentőakció február 18-án kezdődött, s a tapasztalatok szerint két-három hétig szokott tartani.

Békát persze nem csak a Mecsekben lehet menteni, talán a legismertebb békamentő helyszín Farmos. A Pest megyei településen csak február 20-án láttak neki a terelőháló felállításának, bár egy-két korán ébredő kétéltűn már nem tudtak ezzel segíteni.

A farmosi mentés a Duna-Ipoly Nemzeti Park égisze alatt folyik, van neki blogja, de még frissebb és naprakészebb a Facebook-oldala, ahol tényleg minden aktuális és fontos információ beszerezhető. A farmosi békamentés elméletileg március 1-31. között van meghirdetve, de nyilván függ az időjárástól, meg a békák kénye kedvétől, hogy mettől meddig lehet békát menteni.

Farmoson családi napot is rendeznek (Fotó: MTI, Mészáros János)

Böngészgetve az oldalakon, Farmos kimondottan családbarát esemény benyomását kelti. Rendeznek családi napot - március 19-én a II. Békamentő - Gólyaváró Családi Napot -, de iskolai osztályok is jelentkezhetnek békát menteni. Viszont a szervező, Németh András arra is felhívja a figyelmet, ha már egyszer elkezdődik az akció, utána már nehéz szabad időpontot találni. Időben kell tehát ébredni, mint az első békák.

Budapesthez még közelebbi helyszín a 2-es számú főút Hont és Parasapuszta közötti szakasza. A kétéltűek a Börzsöny erdei felől érkeznek, s az Ipoly árterére kívánnak eljutni. A térségben a tavalyi év végére 180 millió forintos költségből kiépítettek egy két kilométer hosszúságú terelőrendszert, aminek több haszna is van. Egyrészt megmenti az állatok életét, másrészt a természetvédők már azt is tudják, hogy mennyi pettyes gőte él a környéken.

Sámuel Zsuzsanna, önkéntes békamentő az MTI-nek elmondta, hogy a sok viszontagság után megépített terelőfal és az átjárók nem mindenütt biztonságosak, mert az állatok az erdészeti utak mellett is kijuthatnak a parassapusztai határátkelőre vezető, rendkívül nagy forgalmú 2-es számú főútra. A termetesebb példányok néhol a terepadottságok miatt át is ugorhatják azt. Ezeken a helyeken önkéntesek segítségével védőhálókat feszítettek ki.

Több ezer kétéltű életét mentik meg a természetvédők (Fotó: MTI, Komka Péter)

A terelőfal nemcsak a kétéltűek, hanem a hüllőfajok túlélését is segíti - mondta a természetvédő. A vízisiklók rendkívül nagy számban kelnek át az út egyik oldaláról a másikra, de előfordul az erdei sikló, a lábatlan gyík és több gyíkfaj is. A kiépített terelőrendszer a visszaúton is védi az állatokat, mivel a peték lerakása után jelentős részük visszatér az erdős élőhelyekre.

Erdei békák, zöld levelibékák, vöröshasú unkák, barna ásóbékák, barna varangyok, zöld varangyok, gyepi békák, kecsegék, kacagók, kis tavibékák kaphatnak esélyt a túlélésre. 2015-ben 7800 állatot vittek át az aszfalton, de 2010 előtt ez még 10-12 ezer példányt mentettek meg. Állítólag nem csak az elütés, hanem az időjárás változása is okolható. Sámuel Zsuzsanna szerint mivel most magas az Ipoly vízállása, remélhető, hogy valamennyi faj kedvező életfeltételeket talál a vízzel elöntött területeken.

Aki pedig segíteni szeretne, számos helyen próbálkozhat az országban, növekszik a helyszínek száma, idén például már Gánton is mentik a békákat. Pontos listát ide kattintva találtok. Jó békászást mindenkinek, aki kedvet érez hozzá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése